Akkor a csipkéről...

Azt már elmondtam, hogy mikor először megláttam a frivolitással készült ékszereket és csipkéket, mindenféleképpen meg akartam tanulni. De hiába a jobbnál jobb youtube videók és picasa-s albumok, mikor nekifogtam bizony elkenődtem az elején. Nincs olyan magyar blog - ha van, akkor várom a jelentkezését - ahol rendszeres időközönként ezzel kapcsolatban bejegyzés születne. A kész műveket még csak-csak felteszik, de a módszert nem mutatják be. Már az is időbe tellt, hogy rájöjjek, milyen néven kell ezt keresni, külföldi honlapokon.

German - occhi, schiffchenarbeit, schiffchenspitze
French - frivolité
Dutch - frivolité, frivolitet
Spanish - frivolitéRussian - фриволите
Chinese/Taiwanese - 梭子蕾絲
Japanese - タティングレース
Hungarian - frivolitás; hajócsipke
Finnish - frivoliteetti; sukkulapitsi; käpyilyNorwegian - nuperelle
Swedish - frivolitet
Danish - orkis
Polish - frywolitki, frywolitka
Estonian - süstikpitsi; süstikpits
Czech - frivolitkyItalian - chiacchierino

Az egyik oldalon ezt a fordítást találtam és hasznát is vettem, bár a kínai és japán betűket nem értelmezi a gépem és a ciril betűkkel is bajba lennék:) Nagy meglepetésemre rábukkantam Szigeti Ami web oldalára, akitől eddig is rengeteg ötletet kaptam és sok adózással kapcsolatos információra tettem szert. Meglepődve láttam, hogy ő alkalmazza ezt a technikát és milyen ügyes. Ez is arra késztet, hogy minél többet gyakoroljak, mert szépséges dolgokat lehet készíteni így.

Cserbenhagyás

A mai napon cserbenhagyott az idén varrt, alig használt biciklis táskám. Pont leakasztottam a biciklimről, mikor az egyik karabíner fele, a kezemben maradt. Csak azt nem tudom, hogy törik el egy ilyen nagy, masszív fémdarab:( A kicseréléshez pedig bonthatom szét a fedlap részét, pedig azt nagyon nem szeretem, de muszály lesz.

Rólam

Mikor felvetődött a blogírás gondolata, nem volt még név, amivel bemutatkozhattam volna. Sokat rágódtam ezen és nehezen jöttek az ötletek, pedig ezekben egyébként nem szenvedek hiányt:) Nemrégiben ismerkedtem meg egy számora új technikával. Sok mindent kipróbáltam már a kézműveskedéseim során és sok mindent láttam is, de ez az újdonság erejével hatott rám.

Ez pedig a hajóscsipke. Egyből az jutott eszembe: ezt nekem ki KELL próbálnom. Hívják ezt a technikát occhi-nak, tatting-nak és frivolitásnak is. Szóval ebből lett nevem végül. Jól kiegészít engem, mert a hétköznapokban inkább fiús vagyok és ennek a szónak van valami nőcis, kicsit csiklandós zöngéje. Szóval elkezdtem anyagot gyűjteni és egy kartondarab segítségével gyakorolni pár hete. Azóta szereztem be eszközöket és megbírkóztam a kezdeti buktatókkal. Úgy gondoltam a blog arra is jó lesz, hogy a fejlődésemet nyomon tudjam követni:) Majd meglátjuk. Az a pillanat, mikor a lényegre ráéreztem örökre emlékezetes marad még a férjem számára is, mert egy hosszab autóúton jöttem rá, mellette az autóban és ő végigasszisztálta az egészet:)

Pulcsik

Készen vannak a pulcsik. Jól jön lassan minden melegebb ruhadarab. Reggel már hűvös az idő.

Mi készül?

Elmentem anyagot venni. Nem egyedül:) Velem voltak a lányaim. Persze ilyenkor mindig az van: - Anya! Nézd! Anya... - Nem volt ez másképp most sem. A kisebb már régen szeretett volna egy rövid derekú és egy átkötős felsőt. Az ő 134-es méretében nem nagyon gyártanak ilyesmit, tehát túl sok remény nem volt arra, hogy készen kapjunk neki. Nem kellett nagyon rábeszélnie, hogy vegyünk anyagot hozzá és varrjam meg inkább. Nem kellett szabásminta, egy régi pulóverről vettem a mintát. Remélem gyorsan készen leszek.

Újrahasznosítás/2.

A másik recycle

motyó egy tartó a lányom hajvasalójához. Ez egytrappban készült, mert egy tini lánynak mikor jutna eszébe szólni, hogy szüksége lenne egy ilyen nélkülözhetetlen tartozékra, mint a haveros nyaralás indulása előtt egy nappal. Dehát ezért vannak a hős anyák ;) Ezt dobtam össze neki az utolsó pillanatban:

Ennek a bélése egy kinőtt férfi ing, a biciklis táskámé pedig egy régi szoknya - már csak hogy tökéletes legyen a "régiségük" :)

Befejezve

Elkészült mind a négy alátét:)

Kész:)

Kész lettem. Teljesen...:) A fényképezéssel nem vagyok elégedett. Sehogy sem sikerült jó megvilágítást kreálni hozzá, de szerintem a lényeg látszik. És mivel ilyen ünnepélyes tányéralátétünk még nincs, úgy döntöttem, megtartom magunknak, nem lesz belőlük ajándék. Kivasalva elteszem és az ünnepek alatt veszem elő újra.

A hímzés

Ez még mindig csak egy részlet, mert nagyon lassan haladok.

Haladás

A hétvégén igyekeztem az alátétekkel, de sikerült magamnak feladni a leckét. Mégpedig azzal, hogy kitaláltam, hímezni fogok. Én...hímezni... Nos, nem hímeztem legalább...szóval, gyerekkorom óta:) Az pedig már nem tegnap volt. Ezért semmi sem esett a kezemre rendesen, és gubancolódott és makacskodott minden. Ráadásul nem akármivel hímeztem, hanem fém varrócérnával. Ez komoly büntetés volt számomra, mert varrás közben elvékonyodott, majd elszakadt, ami tiszta pocséklás és nem mellesleg alig tudtam eldolgozni rendesen. Még közel sem vagyok kész, ami a kézimunka részt illeti, de a varrást már befejeztem.

Eddig...

...megvagyok:) De mi lesz belőle?

Újrahasznosítás/1.

A kopott, kinőtt farmerok felhasználásában már van tapasztalatom. Már lánykoromban volt farmerhátizsákom és nagy népszerűségnek örvendett. Most is összegyűlt pár darab és kimosva várták a sorsukat. A feldarabolt farmerokból eddig két "valami" született, az újrahasznosítás jegyében. Az első a régen vágyott táska a biciklimre. Legfőbb jellemzője, hogy rendesen megkínlódtam vele. Ugyanis voltak olyan részei, ahol 5-6 anyagréteg találkozott és a gépem eléggé tiltakozott ez ellen. Azért sikerült véghez vinni amit elterveztem tű törés nélkül. Sajnos nem vízálló, de elég komfortos. Két nagy és két kis belső zsebe van és kényelmesen elfér benne minden vackom: váltóruha, pulóver, pénztárca, telefon, neszeszer, kulcs stb. Az elülső nagy zseb bősége állítható, így nem lötyög, ha csak kevés cuccom van. A karabínerek segítségével fel tudom fogatni a csomagtartóra és a vállpánttal kényelmes oldaltáska, ha lekerül a bicikliről.

Készülődés

Most először szedtem össze a bátorságomat, hogy jelentkezzek játékra. Branida kezdeményezte, hogy készüljünk együtt a Karácsonyra, terítővel, ajándékokkal. Már tíz résztvevője van a csapatnak és mivel a "szabályok" egyáltalán nem szigorúak, az elfoglalt varrók is teljesíthetik a lépéseket. Hétvégén én is hozzálátok, ötletem van, de anyagot kell vennem. Na abban nem lesz hiba :)

Rend...

a lelke mindennek :) Ezzel a mottóval láttam rendrakásnak még a nyár elején az anyagaim között. Akkor jöttem rá arra is, mennyi mindenem hiányzik. Az elmúlt években csak annyi rövidárut vettem, ami az éppen készülő ruhához kellett, ezeket fel is használtam és most szembesültem vele, hogy ha volna is ötletem, vásárlással kellene kezdenem, mert sem cipzár, sem gomb, se vetex, se bélés, se semmi... Azóta próbálom beszerezni a legfontosabb dolgokat, hogy azonnal el tudjam kezdeni csinálni amit kitalálok, de még mindig nem tökéletes az eredmény. Felteszek pár képet a rendcsinálás utáni részről. És csakis arról :)

A maradékból

Maradt még egy kis levendula és kotorásztam hozzá anyagokat. Volt miből...és ezeket csináltam, csak úgy:)

Még mindig levendula:)

Természetesen én voltam az utolsó, akinek jutott a kis levendula párnákból. Az enyémre nem került sem csipke, sem yoyó, csak egy kis rátét. A többiektől pedig egy ígéret arra, hogy minden évben visszahozzák a tartóikat levendula frissítés céljából hozzám.

Levendula párna

Az egyik kedvenc virágom a levendula. Vettünk régebben egy kis tövet és alig vártam, hogy annyit virágozzon, amiből már lehet levendula párnát csinálni, sőt ajándékozni is. Az idei év volt az első ilyen és nagy örömmel készítettem nőrokonaimnak a kis tartókat.

Szatyrok

A testvéreimnek varrtam ezeket a szatyrokat. A színek az ő színeik. A szitakötő pedig az én egyik kedvenc mintám. Bevásárláshoz szántam ezeket, de mindkettő úgy hordja, mint egy retikült :)