Nem rag-oznám tovább

Egy darabig félretettem, mert abban a nagy melegben nem volt kedvem tűzögetni, de mindig szem előtt volt, mert alig vártam, hogy készen lássam. A lehető legszabálytalanabb foltmunka, amit valaha is elkövettek, de az enyém:) Valószínű, hogy további mosással még alakulni fog és közben arra is rájöttem, hogy nem volt túl nagy ötlet termo anyagot választani hátlapnak, de olyan vonzó volt az a megoldás, hogy a régen varrt babzsákfotel zöld anyagából kimaradt darabot használjam fel hozzá. Imádom minden kis rojtját, azt hogy olyan szabálytalan és puha, és... fiús, erre most jöttem csak rá:)

Játék

Játék Álomjáró-Bozsomatinál:)

Emlékek

Mivel minden darabhoz emlékek fűznek, jó érzés volt a kezembe venni ezeket a régi nadrágokat azzal a tudattal, hogy ha más formában is, de itt maradnak velünk. Például tudtam, hogy az egyik nadrágot egy anyák napi ünnepség előtt vettem, hogy csinos legyen a lányom, a másikat agyonig javítgattam, mert annyira imádta, a harmadikat mindkettő hordta mégis sokáig szép maradt az anyaga és persze volt olyan is közte, amit mindig sajnáltam kidobni, tehát minden selejtezést megúszott, mert jó minőségű volt, de olyan rossz szabású, hogy hordhatatlannak nyilvánítottuk és átszabni sem volt értelme, mert annyi idő alatt, míg szétbontottam volna, két újat tudtam volna varrni:)

Tegnap estig

Itt tartok. Olyan későig vagdostam, hogy a végén már nem is figyeltem és sikerült a bal kezem fejét megvágni másfél cm hosszan a vágókéssel. De legalább jó sok négyzetem lett, 15X15-ösek.

Selejtezésből

A lányok most ráérnek és pakolásznak, selejteznek. A szokásos kérdés: - Anya! Ezekkel mit csináljunk? - Ti semmit. Majd én...