Mindig történik valami

Annyira hihetetlen! Nem érek rá, állandóan rohanok és mi a következmény? Elhanyagolt háztartás, elhanyagolt családtagok, ha van egy kis időm kapkodva végzek el a legsürgősebb dolgokból egy párat. Így történhetett meg tegnap az, amit sosem tudtam volna elképzelni, kimostam a telefonom. Még az öblítés előtt eszembe jutott, hogy a dzsekim zsebében volt és kimentettem, de már menthetetlen volt, pedig megpróbáltuk újraéleszteni. Szegény nem volt igazán jó telefon, de mégis ennyi év alatt nagyon megszoktam már.

Elég drága mosás volt és drága pénz a figyelmetlenségért. Intéztem magamnak egy új telót... azt hiszem varrnom kell egy tokot...

Az úgy volt

A blogtalin Szilvitől vettem egy táskafület. Szerelem volt első látásra. Kedvesen segített akkor szóban is és később e-mail-ben küldött mintát és újabb magyarázatot. Ezúton is köszönöm a kedvességét:) Itthon arra kellett rájönnöm, hogy nincs ehhez a munkához illő anyagom, mert valami hozzám illő, meleg színű, antik csajos dolgot szerettem volna. Elmentem, hát Szolnokon az Angyali Boltba és ott a szépséges anyagok között rátaláltam erre a csokiszínű, hímzett anyagra. Bélésnek szintén barna szatént vettem és így együtt olyan lett, mint egy bonbon.

Megkerestem

Ez a kép volt lementve a gépemre, ezzel kezdtem kísérletezni és ebből lett a lent látható csipke.

Van valami jó:)

A mandulagyulladásnak is vannak előnyei. Például ez egy nyomós ok arra, hogy vasárnap délután csak feküdjek és mindenki azt lesi alszom-e és halkan járkál, csendben beszélget. Én pedig nem tudok aludni, viszont egy rég lerajzolt mintát végre ki tudok próbálni.

Apróság

Emlék egy szép hétvégéről:)