Kész van hát.
Egyszer valahol azt olvastam, hogy a foltvarrók kicsit... gyagyásak, merthogy szétvagdossák az egész, szép, nagy anyagot csak azért, hogy később újra összevarrhassák. Ha fizikailag nézzük, van ebben némi igazság. Mint ahogy abban is, lehet takarót venni különböző boltokban, fele annyiért is, mint amennyiből kihozunk valamit otthon.
Viszont 1000 olyan takaróban nincs annyi szeretet, mint amennyi gondoskodással, odafigyeléssel és rágondolással varrtam ezt a takarót egy apró családtagnak.
Remélem mihamarabb átadhatom neki:)
Megkértem a lányomat, hogy tartsa meg, míg fotózom.
Tudom, nem tökéletes, de ezekre a sarkokra büszke vagyok:)