Azért, na...

Néha olyan kevés kell. Nekem csak egy kis biztatás Robertától és nem mondtam le róla. Csak egy jó keretszín kellett, ami kihozta a színeket, Az angyalka Réka munkája. Olyan régóta kerestem méltó helyet neki:)

Feldíszítettem

Sorban az első

A kisebbik lányom nagy kritikusom, de ennek a lilának bevallottan a hódolója:)

Előkészület

Öröm lesz varrni:)

Csak egy sor

Így esténkén olyan jó blogokat olvasni, ismeretlenül ismerősökhöz bekopogni, olvasni a soraikat, a gondolataikat. A hasonlóság hoz össze minket. Még ha nem is értünk mindenben egyet, képesek vagyunk a véleményeinket egyeztetni és elbeszélgetni egy-egy problémáról. 

Örülök a facebook legutóbbi újításának, amivel a like-olt oldalakat tematikusan rendezni lehet. Hétköznap kevés időm van netezni, ezért fontos, hogy a jó információk érjenek el. Nincs mindig szükségem a rengeteg idegen idézetre és belinkelt fényképekre. Néha megkérdezem magamtól: - az embereknek ennyire kevés saját gondolatuk van?

Ajándékok

Nem töltöttek sok időt nálam:)

Egyben vannak

Itt még együtt. Három eléggé eltérő téma és stílus:)

Néha nekem sem jön össze

Olyan kis furcsa lett. Improvizálni akartam, de egyszerű pirosban jobban tetszett.

Alakul

Alakul ez is, mint ahogy a terveim. Úgy döntöttem belekezdek egy picinyke vállalkozásba. Úgy bánok vele, mint egy gyerekkel, mert nevet kell választani és gondoskodni kell róla és anyagilag, valamint idővel is bírni. Olyan ez tényleg, mint a gyerekvállalás, valahogy nincs igazán jó időpont és lehet halasztgatni, vagy tervezni, előregondolkozni - majd, ekkor, meg ekkor...

Három éve vezetem a blogot és szeretném kipróbálni mit lehetne még kihozni belőle.

és ezzel a poszttal új címkét veszek fel az eddigiek mellé és időről időre írok majd a vállalkozói lét "szépségeiről" :)

Bizonyíték

Bizonyíték, hogy nyáron nem csak az irodában voltam, azért ki is mozdultam néha és olyankor csuda dolgok történtek! Idén második éve, hogy részt veszünk Hajdúböszörményben a Mesterségek Napján. Ismerjük a helyet és ismerjük az embereket. Van úgy, hogy személyesen csak egy évben egyszer találkozhatunk valakivel...

Így vagyok én Erdei Györgyivel (facebook link), aki gyönyörűen kézimunkázik és idén hozott magával a keresztszemesekből jópárat. Végignéztem vagy hatszor:)

Ilyenkor bele lehet kóstolni, ki lehet próbálni többféle kézműves technikát: kovácsolás, hímzés, szőnyegszövés, nemezelés és ott volt Ani néni, aki a csipkeverés művésze. Mikor megláttam azonnal tudtam, hogy ki kell próbálnom! Nos, nem lesz életem közeli része a dolog, de nagy élmény volt megtudni, hogy képes lennék rá:)

Tegnap kaptam Györgyitől a fotókat, akinek ezúton is köszönöm, hogy megörökítette a próbálkozásomat!

Háttér

Háttér szó szerint, és háttér, mint a cselekvésünk oka és mozgatórugója.

A kis csipkék, amelyek mostanában készültek:

Pont az, aminek látszik: egy befejezetlen kis dísz, amit még el kell dolgozni.

De kék háttérrel olyan, mint egy üstökös:)

Szeretném elmondani, hogy mit is kerestem - és mit találtam - azon a selyemfestős napon. Tudtam, hogy azon a hétvégén Pesten leszek és egészen véletlenül, a Facebook-on találtam rá a nyílt nap hirdetésére pár nappal korábban. Onnan pedig a blogjára keveredtem. Első pillanatban megfogott az a téma és történet, amit több részes blogbejegyzésben osztott meg az olvasókkal. Volt ebben valami magamra ismerés és bár tényleg szívesen ismerkedem új kézműves technikákkal, az érdeklődésem inkább a személyére irányult. Mivel olyan jól passzolt az időbeosztásomhoz, tudtam ezt nem hagyhatom ki.

Kíváncsi voltam milyen ember Nóri, és, hogy életben is ugyanolyan meggyőző-e, mint írásban. És mondhatom, hogy egy nagyon kedves, de határozott nőt ismertem meg, aki hatására egy régen halogatott döntéssorozat végére jutottam. 

Szeretnék valami önállót, valami különlegeset magamnak. Valamit, ami feltölt és elégedetté tesz, hiszen hiába dolgozik az ember keményen napi 9-10 órát, ha mindig úgy érzi valami fontos hiányzik az életéből. A sikerélmény, az elismerés, az a jóérzés, hogy valami szépet és hasznosat csináltam:)

Azt hiszem nektek sem ismeretlenek ezek a gondolatok... :)

Terveztem és rajzoltam

...és éjjel 11-kor fotóztam, mert alig bírtam abbahagyni, de hát reggel dolgozni kell menni, ezért mégis le kellett tenni :(

Ajándékot kaptam

A találkozó húzogatós játékán nyertem MrsSame-től. Sajnos az én reszketős kezem nem igazán alkalmas ilyen kontúros, pontos munkához, ezért örülök, hogy egy hozzáértőtől kaphattam egy tökéletes házi áldást. A kalocsai minta még plusz kedvenc.

Köszönöm:)

És újra ősz

A kedvenc színeimmel:)

Én festettem

Silkyway nyílt napján készült. Olyan sok program volt, annyi nézni és hallgatni való, hogy pillanatok alatt eltelt a nap. Mandalát lehetett festeni, amire én nem is jelentkeztem előre, de jutott nekem is, ezért kipróbáltam és boldoggá tett, hogy így döntöttem:)

Fényképezni nem egyszerű, de hogy megnehezítsem a dolgomat háromféle háttér előtt fotóztam. A lányom közölte: - Anya! a bordó a legjobb:)

Nos, el lehet dönteni, kinek melyik jön be.

Valami szép akasztót kell rá kitalálni:)

Még zöld és zöld között is van különbség.

Fotózással elmaradva

Egyrész jól sikerült a blogtalálkozó, másrészt csalódás volt, főleg, a végső megállapítás miatt. Nagyon vártam és készültem, függetlenül az időhiánytól, hogy legyen húzogatós ajándék és még, ha boltban vettem is a sütit, de tudjak mit tenni a büfé asztalra. Kedves, régi ismerősökkel találkoztam, szép és hasznos dolgokat vettem és csoda kis dolgot kaptam a játékban.

Viszont a csekély érdeklődés meglepett és azt hiszem nem csak engem. Nem is az, hogy kevesen jöttek el, hanem, hogy mennyien ígérték előre. Megértem kedves főszervezőnk szomorúságát és a döntést: jövőre nem rendezzük meg a blogtalálkozót - nekem már csak ez a név marad. Mindháromszor voltam és amennyire reszkettem az első előtt, annyira élveztem évről évre a következőket. Azért remélem lesz módunk találkozni más alkalomból, mert a személyes kapcsolatot nem pótolja semmi.

Az úton tudtam csipkézni egy kicsit és vasárnap is jól haladtam. Hirtelen sok minta jelent meg lelki szemeim előtt, tehát van mit megvalósítani. Sajnos a fotózással vagyok elmaradva. Az ajándékom, a csipkék és a SilkyWay-nél festett mandalám is megörökítésre várnak.

Tehát mutatok abból, ami van: méééég szatyrokat :D