Mert minden évben kell egy utolsó

Karácsony előtt készülős, de nem mutatható poszt :) Évekkel ezelőtt megállapodtunk családunk nőtagjaival, hogy egymásnak saját készítésű ajándékokat adunk. Ez lehet lekvár, szörp, édesség, savanyúság, bármi amit a háztartásban össze lehet hozni. Mivel én varrok, hát úgy gondoltam nem a konyhában hozom össze a karácsonyi ajándékot, hanem varrok. Most épp mamuszkát :) Belül puha, gyapjú, kívül pedig színes kötött anyag. A talpuk csúszásgátlós. Sosem csináltam még ilyet, de jó volt készíteni és magamnak is fogok csinálni ilyet, mert kényelmes és meleg. Lesznek még hidegek!

Ha rövid a cipzárod...

told meg egy másikkal:)

Volt jó anyagom és hirtelen kellett egy táska. Volt jó elképzelésem, de nem volt megfelelő kellékem. Az idő szorított. Legyen akkor két cipzár benne. 

Szükségmegoldásból mutatós záródás :)

"Combi" :)

Reméltem, hogy meghozza időben a futár és még a nyaralás előtt meg tudom varrni, hogy kipróbálhassam mennyire működik. Nagyon szép, rugalmas és puha. Nehezen választottam színt, mert a feketét pont ugyanígy fontosnak tartom (és szexinek), de úgy gondoltam, hogy nyáron a világos ruhák, szoknyák alá talán praktikusabb a fehér.

10 cm-re saccoltam a csipke nyúlását és ahogy próbálgattam tényleg annyi lett. Tehát az én comb körméretem 58 cm, biztos ami biztos 47 cm-re szabtam ki, és bár mindenkinek más volt a tapasztalata, én az aljából elvettem két-két centit. Sima 5 mm-es szilikoncsíkot vettem, bízom benne, hogy jól tart majd és megakadályozza, hogy lepöndörödjön a széle. Picit a szilikont meghúzva, cikkcakk öltéssel varrtam a felső szélére. 

A varrást franciavarrás elvén készítettem, mégpedig visszáját összefordítva keskenyen levarrtam, majd a színére fordítva kicsit szélesebben újra végigmentem rajta, hogy az előző varrás széleit befogjam. Biztos ami biztos, cikkcakkal letűztem.

Ilyen lett :) Nagyon tetszik és felvéve, nagyon kényelmes. Kíváncsi leszek, hogy egész nap így fogom-e majd érezni és biciklizés közben hogy viselkedik majd. 

A férjem megkérdezte, hogy hogy hívják ezt a "csipke-izét"? Mondtam neki, hogy "bandeletsz". Ráncolta a homlokát és azt mondta: - Maradjunk a combinál:)) Tehát Combi.

Ilyen felvéve. Ez a szoknya hossz amúgy kicsit necces, mert leülni óvatosan kell, hacsak valaki nem bánja, hogy kivillan a combija:)

Nyári probléma

Szeretnék nyáron szoknyában, nyári ruhában sétálni a forró városban, vagy a Balaton partján, de mint oly sok nőnek, nekem is gondot okoz, hogy harisnya nélkül a melegben a combjaim kidörzsölődnek. Ez azóta van, hogy nem vagyok már 48 kiló - kb 24 éve:) 

Nincs ezen mit takargatni, a gond elég széles körben érinti a nőket, súlyra, korra való tekintet nélkül. Mikor megoldást kerestem a problémára, több lehetőség is a szemem elé került, de legjobban egy itthon is elkészíthető megoldás tetszett. 

Létezik egy Bandelettes nevű, csipkéből varrt pánt, amit akár magunknak is elkészíthetünk. Még nem tudom hogy fog működni, meg tudom-e varrni az én kis egyszerű gépemmel, de megrendeltem a hozzávalókat és alig várom, hogy kipróbálhassam és viselhessem :)

Mit lehet tenni?

Velünk születik a kíváncsiság, vagy tanuljuk? A gyerekkor sajátja, vagy megmarad felnőtt korunkra is? Örömet szerez, vagy veszélyes?

Mitől függ, hogy például szeretjük-e a könyveket? A könyv mindig titok, meglepetések vannak a borítója alatt, élmények, sorsok, mesék. Valamiért képes vagyok órákra leragadni egy-egy könyvesboltban, ha alkalmam és időm van rá és ha csak 10 percem van korán reggel, vagy ebédszünetben rögtön olvasok. Mert érdekel a történet, hajt a kíváncsiság...

Kíváncsivá lehet tenni egy gyereket, hogy kinyissa, megnézze, kipróbálja?

Nyulambulam

Közeledik a Húsvét, ami nálunk kevésbé vallási, inkább gyermeki ünnep. Nálam tavasz várás, a biciklizés kezdete és a virágültetésé. Azért a fiúknak jár a csokitojás és a nyuszi. Van a családunkban egy pindúr úrfi, 3 hónapos, őt nem hozza még lázba az édesség, de úgy gondoltam, hogy egy színes, csörgős hasú textilnyúl talán igen. Tegnap kiderült, hogy az egész családban sikere lett :)

Ez volt a minta. A pofiját saját elképzelés alapján, fehér filcre hímeztem.

Kép velem :)

Csopi

Facebook-on van egy varrós csoport, ahol aktív tag vagyok. Általában jó hangulat és egyetértés jellemzi a működést, de azért előfordul vita, nem odavaló bejegyzések, letiltás, ilyesmi. Ma arra léptem be, hogy az egyik csaj megosztott egy képet, ami az általa varrt nyuszikról készült. Kicsit pánikban volt, úgy kérdezte, hogy mit csináljon, mert a nyulak a kislánya ovis csoportjának készültek és bevitt egyet megmutatni, hogy masnival a nyakukban még jobban mutatnának. Erre az egyik anyuka beszólt neki, hogy ezt a szart kapják a gyerekek?

Azt szerette volna tudni, hogy mi mit gondolunk? 

Elmondtuk :)

470 like-ot és 326 hozzászólásban nyugtattuk meg(eddig), hogy nincs a nyulakkal semmi baj, anyuka meg jobban tette volna, ha befogja. Dehát mindig az fitymálja le a dolgokat, aki nem csinál SEMMIT.

Szóval nincs mindig egyetértés a csoportban sem, de egész jól ki tudunk állni egymásért. Kicsit olyan volt ez a hajcihő, mint a viccben: én nyugodtan lehülyézhetem a tesóm, de ha más megpróbálja, azzal feltörlöm a padlót :))

Hosszúhétvége

Általában kétszer annyi tennivalót próbálok besűríteni a napjaimba, mint mások. És általában sikerül is :) 

Szóval hosszú hétvége, első nap, nagytakarítás. Minden ablak lemosva, szőnyegek, párnák, függönyök kimosva, minden a helyén. Portörlés, porszívózás, felmosás, virágok rendbetétele, vackok kidobálása megvolt. Este félhullán pizzázás kipipálva:)

Mai nap, vasalás - fúúú, ezzel rettenetesen el voltam maradva - és nem is végeztem :(

Rájöttem, hogy a hangyák imádják a hántolt, sózott napraforgót, mert már másodjára lepik meg miatta a konyhapultot.

... és elhatároztam, hogy nyuszit fogok varrni családunk legkisebbjének, akit kora okán nem hoz még lázba a Smarties nyúl :D És nem bánom, hogy olvasni sem tud, mert így nem kérheti rajtam számon, ha nem sikerül.

Tervezgetek

Annyira nehéz volt elkezdeni, új anyagok kellettek és egész más technikák, mint a táskavarrásnál. Többször megfogadtam, hogy soha többet. De valami mégis megfogott a játékkészítésben, különben nem ülnék itt és  gondolkodnék, hogy lehetne többet és jobbat kihozni ebből?...

Postaláda

Régóta olvasója vagyok Várőri Adrienn és Kovács Sándor honlapjának. Igazából ők is olyanok akiktől sokat lehet tanulni, de rajtuk kívül még sokféle marketinges, informatikus és könyvelői oldal hírlevelére fel vagyok iratkozva. Kell a tudás, az ötlet, a tanács, amit tőlük kaphatok. Ma reggel egy levél várt Adrienntől és ez nem a szokásos hírlevél volt, mert ebben volt egy kérdés, mégpedig: "MI HÁTRÁLTATJA A LEGJOBBAN A KÉZMŰVES VÁLLALKOZÁSSAL KAPCSOLATOS TERVEIDET?"

Az én esetemben még sosem voltam rászorulva, hogy vásárolnom kellett volna ezeknek az oldalaknak az anyagaiból. Miért? Van főállásom és ez a kulcs. A főállás mellett lehet próbálkozni, nyugodtabban vészelem át a kudarcokat, lehetek kreatív, van időm tapasztalatokat szerezni akár a saját bukásaimon keresztül is. Mert nem ebből élek. Itt a pont. Megteremtem a lehetőséget azzal, hogy alkotok, próbálkozom, megismertetem az emberekkel a munkáimat, figyelem a visszajelzéseket, felmérem a bevételeimet, keresem az anyagbeszerzési lehetőségeket, a piacokat. Mindezt azért, ha valamikor akár kényszerből, akár mert elegem lesz az alkalmazotti lét kiszolgáltatottságából és monotonitásából úgy döntök, hogy főállásként csinálom a varrást, meglegyenek a biztos alapok. Ellazázom... ahogy mondani szokták.

Mégis megválaszoltam a kérdését. Mert ami engem mindig is zavart, az az adózás. Könyvelő vagyok, most éppen pénzügyes, de a lényeg, hogy nem teljesen inkompetens az ügyben. Mégis megriaszt a kézműveseket - akár adószámos, akár vállalkozó - körülvevő kusza adótörvények, a hivatalok hozzánemértése, az adók és hozzájuk adódó rengeteg költség mértéke. A nyilvántartásokkal járó papírtenger és a gyomorideg, ha egy borítékon csak meglátom a NAV feliratot még akkor is ha tudom, üres bevallási ív van benne:( Sajnos ez van.

Azért arra gondolok néha, hogy az sem jó, ha az ember túl sokat tud és látott már ebből a rendszerből, vett már részt ellenőrzésben, utalt már bírságot, pótlékot olyan helyen is ahol azt gondolta minden flottul megy, hiszen ott a könyvvizsgáló, a főkönyvelő, a gazdasági vezető és mégis előfordulnak hibák, mert találnak... úgy van kialakítva a rendszer, hogy találjanak. És mi akik mégis nyomjuk ilyen szabályozási környezetben bizony nem vagyunk könnyű helyzetben.

Sors

Lakott nálam egy méter Robert Kaufman anyag. Szerelem volt első látásra, türkiz, fehér és piros minta, vastag, jó tartású, nem gyűrődős textil. Egyértelmű volt, hogy táska lesz, mégpedig milyen klassz. Csak nézegettem és tartogattam, valahogy egyetlen ötlet sem volt elég jó hozzá. Mígnem egy nap, egy fiatal hölgy sálat kért tőlem és őt választotta. Azt mondják a sors meg van írva valahol, hát ennek az anyagnak nem az lett a sorsa, amit én szántam neki. 

Innentől a lány és a sál közös úton jár :)

Képek a könyvről

Pinteresten is :)

Az anyuka, aki rendelte azt kérte, hogy ne a kislány neve legyen rajta, nehogy féltékeny legyen a nagyobb lánya, ezért kitaláltam a varázskönyvet. Persze ahogy hazaért vele a nagylány egyből átvette az uralmat, erről rögtön képet is kaptam facebook-on tőle. Nagyon aranyos volt! :) A kedvenc az öltöztetős és a mosógépes oldal.