Sors

Lakott nálam egy méter Robert Kaufman anyag. Szerelem volt első látásra, türkiz, fehér és piros minta, vastag, jó tartású, nem gyűrődős textil. Egyértelmű volt, hogy táska lesz, mégpedig milyen klassz. Csak nézegettem és tartogattam, valahogy egyetlen ötlet sem volt elég jó hozzá. Mígnem egy nap, egy fiatal hölgy sálat kért tőlem és őt választotta. Azt mondják a sors meg van írva valahol, hát ennek az anyagnak nem az lett a sorsa, amit én szántam neki. 

Innentől a lány és a sál közös úton jár :)

Képek a könyvről

Pinteresten is :)

Az anyuka, aki rendelte azt kérte, hogy ne a kislány neve legyen rajta, nehogy féltékeny legyen a nagyobb lánya, ezért kitaláltam a varázskönyvet. Persze ahogy hazaért vele a nagylány egyből átvette az uralmat, erről rögtön képet is kaptam facebook-on tőle. Nagyon aranyos volt! :) A kedvenc az öltöztetős és a mosógépes oldal.

Az én felelősségem

A harmadik játszós könyvet(quiet book) készítettem el a múlt héten. Ezzel az utolsóval lezártam a gyakorlást. Elkészítettem a hozzávaló sablonokat és a speciális kéréseket is tudtam teljesíteni, nem számítok már kezdőnek:)

Ami az első kérésnél igazán zavart, az az, hogy ezeket a könyveket kicsi gyerekek forgatják. A könyv maga tele van apró alkatrészekkel. A legfontosabb az volt, hogy biztonságos legyen a játék. Minden kis darabot összeragasztok, majd összevarrok. Minden varrás el van erősítve többször is, az illesztéseket megrángatom, a gombokat, kapcsokat dupla szállal, többszörösen átvarrom. A legfélelmetesebb oldal számomra a gyöngyös számolós. Álmatlan éjszakákat okozott, mire kitaláltam, hogy tudom a zsinórt úgy elvarrni, hogy ne csússzon ki a helyéről, de inkább töltök vele több időt, minthogy veszélyesen adjam ki a kezemből.