Változatosság

Ahol minden szín párosítás telitalálatnak bizonyul:)

Másféle keret

Ez is egyfajta keret, pikk-pakk-nak hívják. Ilyennel még nem volt dolgom, de szeretném kipróbálni. A Fabtextiltől rendeltem pár darabot. Szilvi nem csak kincseket ad el, hanem a blogján az elkészítésüket is megmutatja és rengeteg ötletet is megoszt.

Nemsoká ilyenek fognak készülni nálam, vagyis ilyesmik :)

Forrás: Susanne

Purse frame - munka a tárcakeretekkel

Először nagyon tartottam ezeknek a tárcáknak az elkészítésétől. De annyira tetszettek, hogy muszály volt megtanulnom. Annyiféle variáció készülhet belőlük, a legvidámabbtól az egész szolíd színekig többféle díszítéssel. Mint a hajócsipke tanulásakor, most is a youtube volt a segítőtársam.

A felvarrás lényege nagyon jól látszik ezen a videón. A legfontosabb, hogy mindig a második lyukba öltünk először és onnan vissza, mint mikor kézzel varrunk össze két anyagot hurok, vagy láncöltéssel. Ilyen kötött anyaggal még nem dolgoztam, de nagyon tetszik, mert mutatós és puha.

Ami ebben a technikában nekem a legnehezebb volt, az az, hogy az alap pont beférjen a keretbe, tehát az egyenletes beigazítás, mert a vásznon meglátszik ha húzva van, vagy rátartok egy kicsit. A másik pedig, mivel általában a varrást díszítésnek is szánom és eltérő színű fonallal varrom, nem mindegy, hogy a csomók és egyáltalán a hátoldal eldolgozása milyen. Elvárja a pontos munkát és az odafigyelést. Ezen a videón jól látszik, ha bizonytalanok vagyunk be is fércelhetjük előre a neszit és nem fog elcsúszni a munkánk.

Szóval, futás

Nem sűrűn írok a varráson kívül másról, de egész nyáron terveztem egy futással kapcsolatos posztot. Ami miatt ez nem történt meg, az egyrészt inkább csináltam, mint fogalmaztam róla, másrészt Zazálea annyira jól vezeti az ő mozogazazi blogját, hogy úgy gondoltam őt nem lehet überelni:)

Az biztos, hogy elkezdeni piszok nehéz. Nem csak a fizikai vonzata miatt. Az még elmenne, bár néha annyira fájt mindenem, hogy azt hittem napokig nem mozdulok a kanapéról és mindenki hülyének nézett, mikor két nappal később megint felhúztam a futócipőt.

A lelki része nekem megterhelőbb volt. Az, hogy szembe kell nézni egy csomó hazugsággal és nem elég szembe nézni vele, le is kell győzni azokat. Az örökös kifogások helyett cselekedni, mindig motivációt keresni, néha centikben mérve az előrehaladást.

Mindig sportoltam valamit és úgy gondoltam jó erőben vagyok. Borzasztó volt szembesülni azzal, hogy mennyire elpuhultam az évek alatt. Elpuhultam, meghíztam és nagyon rossz a kondim. A néha tornázgatok, megcsinálok x db felülést és különben is ott van a házimunka, mozgok én azalatt eleget - mondatok amiket elmondtam ennyi év alatt. A végeredmény meg katasztrófális lett.

Nem leszek szebb és fiatalabb sem már, de egészséges lehetek akár életem végéig is. De ahhoz nem elég, hogy, maratoni futást nézek a tv-ben. Aktívan kell élni, visszaadni azt amit csak lehet a testnek azért, hogy sokáig tudjon szuperálni:)

Ezt szeretném, csak ezt. Azt, hogy milyen plusszokat ad, a hétről hétre fejlődés, milyen jókat lehet káromkodni, vagy röhögni az ügyetlenkedéseinken csak az tudja, aki belevág.

Ja és a legfontosabb, amit sok ember, aki futásnak adta a fejét elmond: " világ életemben utáltam futni...!"