Nem sűrűn írok a varráson kívül másról, de egész nyáron terveztem egy futással kapcsolatos posztot. Ami miatt ez nem történt meg, az egyrészt inkább csináltam, mint fogalmaztam róla, másrészt Zazálea annyira jól vezeti az ő mozogazazi blogját, hogy úgy gondoltam őt nem lehet überelni:)
Az biztos, hogy elkezdeni piszok nehéz. Nem csak a fizikai vonzata miatt. Az még elmenne, bár néha annyira fájt mindenem, hogy azt hittem napokig nem mozdulok a kanapéról és mindenki hülyének nézett, mikor két nappal később megint felhúztam a futócipőt.
A lelki része nekem megterhelőbb volt. Az, hogy szembe kell nézni egy csomó hazugsággal és nem elég szembe nézni vele, le is kell győzni azokat. Az örökös kifogások helyett cselekedni, mindig motivációt keresni, néha centikben mérve az előrehaladást.
Mindig sportoltam valamit és úgy gondoltam jó erőben vagyok. Borzasztó volt szembesülni azzal, hogy mennyire elpuhultam az évek alatt. Elpuhultam, meghíztam és nagyon rossz a kondim. A néha tornázgatok, megcsinálok x db felülést és különben is ott van a házimunka, mozgok én azalatt eleget - mondatok amiket elmondtam ennyi év alatt. A végeredmény meg katasztrófális lett.
Nem leszek szebb és fiatalabb sem már, de egészséges lehetek akár életem végéig is. De ahhoz nem elég, hogy, maratoni futást nézek a tv-ben. Aktívan kell élni, visszaadni azt amit csak lehet a testnek azért, hogy sokáig tudjon szuperálni:)
Ezt szeretném, csak ezt. Azt, hogy milyen plusszokat ad, a hétről hétre fejlődés, milyen jókat lehet káromkodni, vagy röhögni az ügyetlenkedéseinken csak az tudja, aki belevág.
Ja és a legfontosabb, amit sok ember, aki futásnak adta a fejét elmond: " világ életemben utáltam futni...!"
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése