Picike unokaöcsém szülinapi ajándéka, egy foltvarrott takaró. Kicsit elkéstem vele. December 27-én kellett volna átadni a 2. szülinapjára, de nem lettem kész vele. Régóta varrom és megfogadtam, csak akkor ülök vele a géphez, ha képes vagyok csupa pozitív energiával dolgozni rajta. Ehhez idő kellett. A tesóm szerencsére megértette miért volt a késedelem, és ma végre, január 1-én, át tudtam adni. Sok szeretettel, Marcinak :)
A lányomat kértem meg, készítsen egy fotót rólam a kész takaróval.
Gyorsan bontsuk ki :)
Húúúdenagy... :D
1 megjegyzés:
Simply wish to say the frankness in your article is surprising.Thanks for sharing.
Megjegyzés küldése