A helyzet, mikor az ember azt mondja: - kis fejsze, nagy fa. De úgy gondoltam, ha különlegeset szeretnék adni, annak meg kell adni a módját, hát legyen. Ha lassan is, de halad(gat)ok :)
Apróság, de mégis maradandó. Nem akartam az osztályfőnök ajándékát egy jellegtelen papírzacskóban átadni, így bármennyire is nincs időm semmire, éjszakánként megöltögettem ezt a kis díszt.
Sok év telt el azóta, hogy időm lett volna kreatív álmaim megvalósítására. Mostanában éreztem úgy, hogy van elég szabadidőm a család mellett, amit varrással, kézimunkával tudok tölteni. Régebb óta figyelem a kreatív blogokat és úgy gondoltam, a kézművesség újrakezdését összekapcsolom a blogírással.
Jó nézelődést kívánok minden errejárónak!