Újévi ajándék

Picike unokaöcsém szülinapi ajándéka, egy foltvarrott takaró. Kicsit elkéstem vele. December 27-én kellett volna átadni a 2. szülinapjára, de nem lettem kész vele. Régóta varrom és megfogadtam, csak akkor ülök vele a géphez, ha képes vagyok csupa pozitív energiával dolgozni rajta. Ehhez idő kellett. A tesóm szerencsére megértette miért volt a késedelem, és ma végre, január 1-én, át tudtam adni. Sok szeretettel, Marcinak :)

A lányomat kértem meg, készítsen egy fotót rólam a kész takaróval.

Gyorsan bontsuk ki :)

 

Húúúdenagy... :D

Elkészült

Elkészült a kis takaró, és adtam is meg nem is. Tudom ez némi magyarázatra szorul. Megvarrtam, odaadtuk Kristófnak első neve napja alkalmából és teljes szemtelenséggel megkértem a tesómat, hogy hagyja nálam. Kaptunk a férjemmel egy felkérést a Maci Múzeumtól, hogy állítsuk ki a munkáinkat a nyár végéig és mivel nekem nem sok kész cuccom van, hát sokat dob a minőségen, ha kiállhatok a takaróval a közönség elé. Fájdalomdíjul varrtam még egy kispárna huzatot és egy amőba-babát(:)) is. Kicsit gnóm, de kedves arcot hímeztem neki. Remélem nem lesz rossz hatással a gyerekre:)

Elkészültem

Kész van hát.

Egyszer valahol azt olvastam, hogy a foltvarrók kicsit... gyagyásak, merthogy szétvagdossák az egész, szép, nagy anyagot csak azért, hogy később újra összevarrhassák. Ha fizikailag nézzük, van ebben némi igazság. Mint ahogy abban is, lehet takarót venni különböző boltokban, fele annyiért is, mint amennyiből kihozunk valamit otthon.

Viszont 1000 olyan takaróban nincs annyi szeretet, mint amennyi gondoskodással, odafigyeléssel és rágondolással varrtam ezt a takarót egy apró családtagnak.

Remélem mihamarabb átadhatom neki:)

Megkértem a lányomat, hogy tartsa meg, míg fotózom.

Tudom, nem tökéletes, de ezekre a sarkokra büszke vagyok:)

Küzdök:)

Tipikus

A helyzet, mikor az ember azt mondja: - kis fejsze, nagy fa. De úgy gondoltam, ha különlegeset szeretnék adni, annak meg kell adni a módját, hát legyen. Ha lassan is, de halad(gat)ok :)

Nem rag-oznám tovább

Egy darabig félretettem, mert abban a nagy melegben nem volt kedvem tűzögetni, de mindig szem előtt volt, mert alig vártam, hogy készen lássam. A lehető legszabálytalanabb foltmunka, amit valaha is elkövettek, de az enyém:) Valószínű, hogy további mosással még alakulni fog és közben arra is rájöttem, hogy nem volt túl nagy ötlet termo anyagot választani hátlapnak, de olyan vonzó volt az a megoldás, hogy a régen varrt babzsákfotel zöld anyagából kimaradt darabot használjam fel hozzá. Imádom minden kis rojtját, azt hogy olyan szabálytalan és puha, és... fiús, erre most jöttem csak rá:)