2016. május 10., kedd

Mit lehet tenni?

Velünk születik a kíváncsiság, vagy tanuljuk? A gyerekkor sajátja, vagy megmarad felnőtt korunkra is? Örömet szerez, vagy veszélyes?
Mitől függ, hogy például szeretjük-e a könyveket? A könyv mindig titok, meglepetések vannak a borítója alatt, élmények, sorsok, mesék. Valamiért képes vagyok órákra leragadni egy-egy könyvesboltban, ha alkalmam és időm van rá és ha csak 10 percem van korán reggel, vagy ebédszünetben rögtön olvasok. Mert érdekel a történet, hajt a kíváncsiság...

Kíváncsivá lehet tenni egy gyereket, hogy kinyissa, megnézze, kipróbálja?









2016. március 20., vasárnap

Nyulambulam

Közeledik a Húsvét, ami nálunk kevésbé vallási, inkább gyermeki ünnep. Nálam tavasz várás, a biciklizés kezdete és a virágültetésé. Azért a fiúknak jár a csokitojás és a nyuszi. Van a családunkban egy pindúr úrfi, 3 hónapos, őt nem hozza még lázba az édesség, de úgy gondoltam, hogy egy színes, csörgős hasú textilnyúl talán igen. Tegnap kiderült, hogy az egész családban sikere lett :)

Ez volt a minta. A pofiját saját elképzelés alapján, fehér filcre hímeztem.


Kép velem :)



2016. március 18., péntek

Csopi

Facebook-on van egy varrós csoport, ahol aktív tag vagyok. Általában jó hangulat és egyetértés jellemzi a működést, de azért előfordul vita, nem odavaló bejegyzések, letiltás, ilyesmi. Ma arra léptem be, hogy az egyik csaj megosztott egy képet, ami az általa varrt nyuszikról készült. Kicsit pánikban volt, úgy kérdezte, hogy mit csináljon, mert a nyulak a kislánya ovis csoportjának készültek és bevitt egyet megmutatni, hogy masnival a nyakukban még jobban mutatnának. Erre az egyik anyuka beszólt neki, hogy ezt a szart kapják a gyerekek?

Azt szerette volna tudni, hogy mi mit gondolunk? 

Elmondtuk :)

470 like-ot és 326 hozzászólásban nyugtattuk meg(eddig), hogy nincs a nyulakkal semmi baj, anyuka meg jobban tette volna, ha befogja. Dehát mindig az fitymálja le a dolgokat, aki nem csinál SEMMIT.

Szóval nincs mindig egyetértés a csoportban sem, de egész jól ki tudunk állni egymásért. Kicsit olyan volt ez a hajcihő, mint a viccben: én nyugodtan lehülyézhetem a tesóm, de ha más megpróbálja, azzal feltörlöm a padlót :))

2016. március 13., vasárnap

Hosszúhétvége

Általában kétszer annyi tennivalót próbálok besűríteni a napjaimba, mint mások. És általában sikerül is :) 
Szóval hosszú hétvége, első nap, nagytakarítás. Minden ablak lemosva, szőnyegek, párnák, függönyök kimosva, minden a helyén. Portörlés, porszívózás, felmosás, virágok rendbetétele, vackok kidobálása megvolt. Este félhullán pizzázás kipipálva:)
Mai nap, vasalás - fúúú, ezzel rettenetesen el voltam maradva - és nem is végeztem :(

Rájöttem, hogy a hangyák imádják a hántolt, sózott napraforgót, mert már másodjára lepik meg miatta a konyhapultot.



... és elhatároztam, hogy nyuszit fogok varrni családunk legkisebbjének, akit kora okán nem hoz még lázba a Smarties nyúl :D És nem bánom, hogy olvasni sem tud, mert így nem kérheti rajtam számon, ha nem sikerül.



2016. március 10., csütörtök

Tervezgetek

Annyira nehéz volt elkezdeni, új anyagok kellettek és egész más technikák, mint a táskavarrásnál. Többször megfogadtam, hogy soha többet. De valami mégis megfogott a játékkészítésben, különben nem ülnék itt és  gondolkodnék, hogy lehetne többet és jobbat kihozni ebből?...



2016. március 6., vasárnap

Postaláda

Régóta olvasója vagyok Várőri Adrienn és Kovács Sándor honlapjának. Igazából ők is olyanok akiktől sokat lehet tanulni, de rajtuk kívül még sokféle marketinges, informatikus és könyvelői oldal hírlevelére fel vagyok iratkozva. Kell a tudás, az ötlet, a tanács, amit tőlük kaphatok. Ma reggel egy levél várt Adrienntől és ez nem a szokásos hírlevél volt, mert ebben volt egy kérdés, mégpedig: "MI HÁTRÁLTATJA A LEGJOBBAN A KÉZMŰVES VÁLLALKOZÁSSAL KAPCSOLATOS TERVEIDET?"

Az én esetemben még sosem voltam rászorulva, hogy vásárolnom kellett volna ezeknek az oldalaknak az anyagaiból. Miért? Van főállásom és ez a kulcs. A főállás mellett lehet próbálkozni, nyugodtabban vészelem át a kudarcokat, lehetek kreatív, van időm tapasztalatokat szerezni akár a saját bukásaimon keresztül is. Mert nem ebből élek. Itt a pont. Megteremtem a lehetőséget azzal, hogy alkotok, próbálkozom, megismertetem az emberekkel a munkáimat, figyelem a visszajelzéseket, felmérem a bevételeimet, keresem az anyagbeszerzési lehetőségeket, a piacokat. Mindezt azért, ha valamikor akár kényszerből, akár mert elegem lesz az alkalmazotti lét kiszolgáltatottságából és monotonitásából úgy döntök, hogy főállásként csinálom a varrást, meglegyenek a biztos alapok. Ellazázom... ahogy mondani szokták.

Mégis megválaszoltam a kérdését. Mert ami engem mindig is zavart, az az adózás. Könyvelő vagyok, most éppen pénzügyes, de a lényeg, hogy nem teljesen inkompetens az ügyben. Mégis megriaszt a kézműveseket - akár adószámos, akár vállalkozó - körülvevő kusza adótörvények, a hivatalok hozzánemértése, az adók és hozzájuk adódó rengeteg költség mértéke. A nyilvántartásokkal járó papírtenger és a gyomorideg, ha egy borítékon csak meglátom a NAV feliratot még akkor is ha tudom, üres bevallási ív van benne:( Sajnos ez van.


Azért arra gondolok néha, hogy az sem jó, ha az ember túl sokat tud és látott már ebből a rendszerből, vett már részt ellenőrzésben, utalt már bírságot, pótlékot olyan helyen is ahol azt gondolta minden flottul megy, hiszen ott a könyvvizsgáló, a főkönyvelő, a gazdasági vezető és mégis előfordulnak hibák, mert találnak... úgy van kialakítva a rendszer, hogy találjanak. És mi akik mégis nyomjuk ilyen szabályozási környezetben bizony nem vagyunk könnyű helyzetben.


2016. február 17., szerda

Sors

Lakott nálam egy méter Robert Kaufman anyag. Szerelem volt első látásra, türkiz, fehér és piros minta, vastag, jó tartású, nem gyűrődős textil. Egyértelmű volt, hogy táska lesz, mégpedig milyen klassz. Csak nézegettem és tartogattam, valahogy egyetlen ötlet sem volt elég jó hozzá. Mígnem egy nap, egy fiatal hölgy sálat kért tőlem és őt választotta. Azt mondják a sors meg van írva valahol, hát ennek az anyagnak nem az lett a sorsa, amit én szántam neki. 
Innentől a lány és a sál közös úton jár :)




2016. február 13., szombat

Képek a könyvről

Pinteresten is :)

Az anyuka, aki rendelte azt kérte, hogy ne a kislány neve legyen rajta, nehogy féltékeny legyen a nagyobb lánya, ezért kitaláltam a varázskönyvet. Persze ahogy hazaért vele a nagylány egyből átvette az uralmat, erről rögtön képet is kaptam facebook-on tőle. Nagyon aranyos volt! :) A kedvenc az öltöztetős és a mosógépes oldal.
















2016. február 7., vasárnap

Az én felelősségem

A harmadik játszós könyvet(quiet book) készítettem el a múlt héten. Ezzel az utolsóval lezártam a gyakorlást. Elkészítettem a hozzávaló sablonokat és a speciális kéréseket is tudtam teljesíteni, nem számítok már kezdőnek:)

Ami az első kérésnél igazán zavart, az az, hogy ezeket a könyveket kicsi gyerekek forgatják. A könyv maga tele van apró alkatrészekkel. A legfontosabb az volt, hogy biztonságos legyen a játék. Minden kis darabot összeragasztok, majd összevarrok. Minden varrás el van erősítve többször is, az illesztéseket megrángatom, a gombokat, kapcsokat dupla szállal, többszörösen átvarrom. A legfélelmetesebb oldal számomra a gyöngyös számolós. Álmatlan éjszakákat okozott, mire kitaláltam, hogy tudom a zsinórt úgy elvarrni, hogy ne csússzon ki a helyéről, de inkább töltök vele több időt, minthogy veszélyesen adjam ki a kezemből.



2016. január 30., szombat

Próbálkozni kell

Idén már harmadik éve dolgozok a szolnoki Agórának. Beszéltünk arról, hogy kellene a termékekre feliratként a város neve. Nem igazán találtam jó megoldást. Nekem ennyi hímzés nem fér bele az időmbe, ha hímeztetem, az drágítja a terméket. Úgy gondoltam, kis bilétát teszek a varrományaimra a város nevével. Az ötlet nem volt rossz, de a festék nem úgy működött ahogy szerettem volna, ugyanis a címke egyik oldala fényes felületű, nem szívja magába ezt a - gondolom - víz alapú festéket, ezért nem szárad meg. Vagyis megszárad, csak napok alatt és akkor is elmaszatolódik, ha végigsimítom. Sajnos ez rossz hír.
A jó viszont az, hogy ezt a betűnyomdát könnyű használni, élesek a kontúrjai és ami nem utolsó szempont, szép a doboza.

Jó festéket kell találnom mihamarabb...



2016. január 22., péntek

Beszerzés

Előfordul, hogy szükségem van erre-arra, mint a legtöbb kézművesnek. Olyan ez, mint a tudás: minél többet tanulsz, annál jobban tudod, hogy mennyire hiányos is a tudásod. Nos, minél többet dolgozok és minél többfélét alkotok úgy van szükségem egyre újabb, különböző dolgokra. Sokat nézegetem az Ebay-t és az Alliexpres-t. Rendeltem is többször. Általában meg vagyok elégedve a minőséggel, főleg, mert arra törekszem, hogy olyasmit vegyek, amit nehezen lehet elrontani :)

Ilyenkor nagyon várom a postát. És nagyon-nagyon örülök az ilyen csúnya, szürke csomagnak :D


És most ezek érkeztek: sok-sok gombostű, mert mikor karácsony előtt falvédőket kellett rögzítenem tűzés előtt, rájöttem, bizony nincs elég tűm. Lássuk mi jött még? Cérnák, gombok, nyomdák, kis karton lapok, bőrös eszközök. Mind részei lesznek további terveimnek.



2016. január 17., vasárnap

Elhanyagolva

Igen, igen, szegény blog magára van hagyva. Miért is? Úgy érzem minél többet varrtam és dolgoztam, annál kevesebbet írtam róla. A blog révén rengeteg inspirációt gyűjtöttem és ötletet merítettem és mikor elkezdtem megvalósítani ezeket, az írás bizony elmaradt. 

Próbálkoztam új dolgokkal, mint például foglalkoztató könyv készítésével. Nagyon munkás dolog és közel sem olcsó. Viszont engem teljesen kikapcsol :) volt, hogy éjfél után hagytam abba a babrálást, akkor is csak azért mert a férjem felébredt és megkérdezte, tudod hány óra???
















Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Blogtalálkozó

Témába vág:)

Régebbi érdekességek.

Blogtali2011