A múltkor írtam, hogy néha melléfogok. Most is sikerült. Nemrég kaptam nagymamámtól egy nagy zacskó fonalat. Semmivel nem szerezhetett volna nagyobb örömet! Nem győztem hálálkodni és el is kezdtem tervezgetni, mi minden fog készülni a sok szépségből.
Ez csak egy kis része a különleges ajándéknak:
Nemrég kértek valami magyaros, népies díszítésű ajándékot tőlem. Na eljött a ti időtök! - gondoltam. Szép sötétkék fonalat választottam. Színtartó! - volt a kis papír gyűrűre írva. Hímzés közben láttam meg, mintha piszkos, vagy sérült lenne a fonal. Reménykedtem, hogy az előbbi és bár nagyon rövid volt az idő a kivitelezésre, kimostam. De jól tettem!! Kellemetlen meglepetés volt. Fogott, de nem kicsit. Több léből átmosva, kinyomkodva is engedte a színét és a fonal hibája nem piszok, hanem valami hőtől, vagy vegyszertől származó eltüntethetetlen sérülés.
Annyira vigyázok és minden anyagot, amivel dolgozom beavatok, kivasalok és rettenetesen sajnáltam volna, ha a kék fonal már a megajándékozott személynél kezdi el engedni a színét. Asszem elsüllyedtem volna :(