Tavaszban

Mikor sokáig nincs időm varrni, csipkézni, akkor jövök rá, milyen sokat jelent nekem a kézimunka. Nap, mint nap látni, ahogy a félig kész dolgok várnak a varrógép asztalon, az anyagok szép rendben a fiókban és én épp csak rájuk nézek, és csak fejben tervezek mert a munkahely emészti az időmet és az erőmet. Az utóbbi időben, csak enni és aludni jártam haza, a mai volt az első olyan nap az elmúlt hónapban, hogy varrni is tudtam végre.

A lányom szeret olvasni és sok könyve van. A suliba busszal jár és mivel naponta legalább 1 órát utazik, hát az olvasnivalót szereti magával vinni. Viszont mindig sajnálta, hogy drága könyvei az iskolatáskában ütődnek, kopnak a tankönyvekkel, ezért megkért, hogy csináljak neki valami tokot, amibe beleteheti az éppen aktuális olvasnivalót. 

A szív mintát már mutattam. Nagy segítségemre volt a kialakításában a ferdepántkészítő. Megfűztem az alapot és olyan volt, mint régen a gyerekekkel a papírfűzőlappal dolgozni. Kapott egy vékony, drapp szövet bélést. Tudtam, hogy valami fiatalos, rojtos megoldást szeretnék, ezért nem volt cél, hogy hajszál pontosan szegjem el a szélét, és mivel tényleg tavasz van, öröm volt ezzel a sárgával szegni a szélét. Semmi gomb, vagy kapocs, csak ráhajtja a tetejét és kész, mert sokféle mérethez kell majd igazodnia.