Elkészült

Elkészült a kis takaró, és adtam is meg nem is. Tudom ez némi magyarázatra szorul. Megvarrtam, odaadtuk Kristófnak első neve napja alkalmából és teljes szemtelenséggel megkértem a tesómat, hogy hagyja nálam. Kaptunk a férjemmel egy felkérést a Maci Múzeumtól, hogy állítsuk ki a munkáinkat a nyár végéig és mivel nekem nem sok kész cuccom van, hát sokat dob a minőségen, ha kiállhatok a takaróval a közönség elé. Fájdalomdíjul varrtam még egy kispárna huzatot és egy amőba-babát(:)) is. Kicsit gnóm, de kedves arcot hímeztem neki. Remélem nem lesz rossz hatással a gyerekre:)

Nem kevés izgalommal

Izgultam a csomagért, de nagyon gyorsan ideért és ezek a fiús gyönyörűségek lapultak benne. Bár lenne pénzem mindig újabbakat beszerezni, de ezek most egy különleges emberkének jöttek, akinek az előkék is készültek:) Nem nehéz kitalálni mi lesz ebből.

Lavender

A levenduláim szépen kinyíltak, én meg szépen leszüreteltem ma délután. Összesen öt bokrom van, kettő régebbi, három tavaly ültetett és idén vettem hatot, amiből csak négy fogta meg sajnos, és azok még nagyon picikék. Ez még mindig csak annyi mennyiség, ami családon belül marad. Jól mutat a régi szakajtóban:)

Füli ahol tud segít és persze kutya meleg van:)

Babás poszt

A húgom kisfia két hónapos. Hamarosan szüksége lesz ilyesmikre:

6 db készült és olyan jó volt csinálni!!:)

Mióta is?

Talán 5-6 éve van nálam ez a neszeszer. Kicsit kopottas, kicsit viseltes, de nagyon hasznos. Annyira megszoktam, hogy állandóan a táskámban van, hogy szinte sosem pakolom ki. Mindig mindent csak bele teszek, rendet pedig sosem. Most viszont úgy alakult, hogy átpakoltam egyik táskából a másikba és ha már a kezembe került átnéztem a tartalmát. Megdöbbentő volt, hogy ebben a kicsi neszibe sikerült bezsúfolnom ennyi minden vackot apróságot. Meg is mutatom. És mindezt egy 10x10x16 centis neszeszerbe. Ki is selejteztem belőlük egy párat. Szeretem a méretét és a formáját és ez a mágneses záródása szöget ütött a fejemben. Márpedig, ha nálam ez történik, akkor annak következményei vannak.)

Ők is családtagok

Főleg Fülöp, aki most "nyári ruhát" kapott a kozmetikustól. Hihetetlen mennyiségű szőr jött le róla.

kukuccs:)

Lehet, párna nélkül nem olyan kényelmes, de azért jót aludtak.

Pihenő Gombi cica.

Rossz idő ide, rossz idő oda...

Nekem a nyáron jár az eszem és ehhez kellenek a színek. Úgy látszik az idén sem lesz az embereknek és az országnak megnyugvása. Most itt van ez a rémes árvíz, sok ember kezdheti újra felépíteni a házát és az életét.

Azt hiszem annyi minden történt velem is az idén, hogy tőlem nyugodtan lehetne akár szilveszter is. De én mégis narancssárgát vettem elő varrni, mert melegségével és a vászon minden jó tulajdonságával örvendeztetett meg. Örülök, hogy van mihez nyúlnom, ha lehangolt vagyok:)

A képek csalósak, mert pirosasnak látszik az anyag, de nem az, igazi narancs színű:)

Nem leszek

Sosem leszek gasztroblogger, de van mikor olyasmit alkot az ember lánya, amit muszáj megmutatni. Sajnos kóstolót nem adhatok:)

És egy "műhelyfotó" :)

Blogdíj

Köszönöm Csipkehercegnek, hogy gondolt rám és megajándékozott ezzel a kedves kis díjjal. Még csak most kezdtem nézegetni kinek adhatnám tovább, de sokuknál már láttam kitéve, tehát megelőztek - ami mostanában nem csoda. Nézelődök tovább, illetve, ha valaki szeretné, szóljon és szívesen adom tovább neki:)

Igyekeztem

Sokszor az igyekvésnek is halogatás a vége, pedig vannak fontos dolgok. Például a sapik. Ma befejeztem. Kerestem és találtam itthon egy babát, nem volt könnyű, egy 20 és egy 15 éves lány mellett. A nagyobb sosem volt az a tipikus babázós, a kicsi meg olyan "barbizós" típus, de azért előkerült egy komoly pislogós, cumizós baba. Sajnos lemerült benne az elem, azért vág ilyen fura képet, viszont a nadrágját én varrtam, kb 7 éve. De a sapkák annyira picurkák, hogy erre a méretű babára nem jók, pedig szerettem volna azon bemutatni. Főleg ezek a csomózott sapik aranyosak. Még mindig sajnálom, hogy nem színesek.

Annyira szerencsés vagyok, hogy a lányok simán és egészségesen születtek. Nehéz elképzelni egy ennyire pici kisgyereket és azt a szorongást és aggódást, amit a szülők éreznek.

Csak én

Kicsit fáradtan és kicsit irigykedve olvasgatom a blogokat. Indul a nyár, fesztiválok, vásárok, színes programok mindenfelé. Nekem az elmúlt egy évben csak a munka és a tanulás jutott. Ez a blogon is nagyon meglátszik. Sajnálom, de júliusig csak a mások munkájában való gyönyörködés jut nekem, addig még van három vizsgám, szabim pedig egy nap se. Tavaly is alig vártam, hogy vége legyen az évnek, az idei majd jobb lesz, idén viszont már nem szeretném ezt érezni. Munkahelyet váltottam, befejezem a tanfolyamot és jutni fog még idő a kikapcsolódásra és a kreatívkodásra is.

Most csak ilyesmire van időm:

Segíthetek?

Mindig elkél a segítség. Bármilyen módon. Egy jó szó, egy kedves gesztus, ajándék, vagy pénz formájában. Lehet rászorul a szomszéd, egy rokon, vagy ismerős, de lehet ismeretlen is. Vége hossza nincs a nehéz helyzetbe kerülteknek és vannak problémák, aminek a megoldásához kevés az a segítség, amit nyújtani tudok. Viszont nagyon szerencsés vagyok, mert a gyerekeim és a családom egészséges, sokat dolgozunk, tanulunk és ezeket a dolgokat mindig észben tartom, ha hallok róla, hogy mások bajba kerültek, ez a gondolat motiváljon.

Zsuzsa felhívása, hogy varrjunk koraszülötteknek sapkát és előkét, pont olyasmi, amit bármikor fel tudok ajánlani. Mindenem van hozzá és igazi segítség, nem valami feneketlen kútba öntögetett támogatás. Sajnos itt Szolnokon nem kaptam csak fehér pamutot, pedig szerettem volna színes, vidám holmikat varrni, de legalább ezek mosásnál nem fognak.