2012. október 13., szombat

Bizonyíték

Bizonyíték, hogy nyáron nem csak az irodában voltam, azért ki is mozdultam néha és olyankor csuda dolgok történtek! Idén második éve, hogy részt veszünk Hajdúböszörményben a Mesterségek Napján. Ismerjük a helyet és ismerjük az embereket. Van úgy, hogy személyesen csak egy évben egyszer találkozhatunk valakivel...
Így vagyok én Erdei Györgyivel (facebook link), aki gyönyörűen kézimunkázik és idén hozott magával a keresztszemesekből jópárat. Végignéztem vagy hatszor:)
Ilyenkor bele lehet kóstolni, ki lehet próbálni többféle kézműves technikát: kovácsolás, hímzés, szőnyegszövés, nemezelés és ott volt Ani néni, aki a csipkeverés művésze. Mikor megláttam azonnal tudtam, hogy ki kell próbálnom! Nos, nem lesz életem közeli része a dolog, de nagy élmény volt megtudni, hogy képes lennék rá:)
Tegnap kaptam Györgyitől a fotókat, akinek ezúton is köszönöm, hogy megörökítette a próbálkozásomat!




2012. október 9., kedd

Háttér

Háttér szó szerint, és háttér, mint a cselekvésünk oka és mozgatórugója.

A kis csipkék, amelyek mostanában készültek:

Pont az, aminek látszik: egy befejezetlen kis dísz, amit még el kell dolgozni.


De kék háttérrel olyan, mint egy üstökös:)


Szeretném elmondani, hogy mit is kerestem - és mit találtam - azon a selyemfestős napon. Tudtam, hogy azon a hétvégén Pesten leszek és egészen véletlenül, a Facebook-on találtam rá a nyílt nap hirdetésére pár nappal korábban. Onnan pedig a blogjára keveredtem. Első pillanatban megfogott az a téma és történet, amit több részes blogbejegyzésben osztott meg az olvasókkal. Volt ebben valami magamra ismerés és bár tényleg szívesen ismerkedem új kézműves technikákkal, az érdeklődésem inkább a személyére irányult. Mivel olyan jól passzolt az időbeosztásomhoz, tudtam ezt nem hagyhatom ki.
Kíváncsi voltam milyen ember Nóri, és, hogy életben is ugyanolyan meggyőző-e, mint írásban. És mondhatom, hogy egy nagyon kedves, de határozott nőt ismertem meg, aki hatására egy régen halogatott döntéssorozat végére jutottam. 
Szeretnék valami önállót, valami különlegeset magamnak. Valamit, ami feltölt és elégedetté tesz, hiszen hiába dolgozik az ember keményen napi 9-10 órát, ha mindig úgy érzi valami fontos hiányzik az életéből. A sikerélmény, az elismerés, az a jóérzés, hogy valami szépet és hasznosat csináltam:)
Azt hiszem nektek sem ismeretlenek ezek a gondolatok... :)

2012. október 8., hétfő

Terveztem és rajzoltam


...és éjjel 11-kor fotóztam, mert alig bírtam abbahagyni, de hát reggel dolgozni kell menni, ezért mégis le kellett tenni :(





2012. október 7., vasárnap

Ajándékot kaptam

A találkozó húzogatós játékán nyertem MrsSame-től. Sajnos az én reszketős kezem nem igazán alkalmas ilyen kontúros, pontos munkához, ezért örülök, hogy egy hozzáértőtől kaphattam egy tökéletes házi áldást. A kalocsai minta még plusz kedvenc.
Köszönöm:)



2012. október 6., szombat

És újra ősz

A kedvenc színeimmel:)





2012. október 4., csütörtök

Én festettem

Silkyway nyílt napján készült. Olyan sok program volt, annyi nézni és hallgatni való, hogy pillanatok alatt eltelt a nap. Mandalát lehetett festeni, amire én nem is jelentkeztem előre, de jutott nekem is, ezért kipróbáltam és boldoggá tett, hogy így döntöttem:)
Fényképezni nem egyszerű, de hogy megnehezítsem a dolgomat háromféle háttér előtt fotóztam. A lányom közölte: - Anya! a bordó a legjobb:)
Nos, el lehet dönteni, kinek melyik jön be.

Valami szép akasztót kell rá kitalálni:)


Még zöld és zöld között is van különbség.






2012. október 2., kedd

Fotózással elmaradva

Egyrész jól sikerült a blogtalálkozó, másrészt csalódás volt, főleg, a végső megállapítás miatt. Nagyon vártam és készültem, függetlenül az időhiánytól, hogy legyen húzogatós ajándék és még, ha boltban vettem is a sütit, de tudjak mit tenni a büfé asztalra. Kedves, régi ismerősökkel találkoztam, szép és hasznos dolgokat vettem és csoda kis dolgot kaptam a játékban.
Viszont a csekély érdeklődés meglepett és azt hiszem nem csak engem. Nem is az, hogy kevesen jöttek el, hanem, hogy mennyien ígérték előre. Megértem kedves főszervezőnk szomorúságát és a döntést: jövőre nem rendezzük meg a blogtalálkozót - nekem már csak ez a név marad. Mindháromszor voltam és amennyire reszkettem az első előtt, annyira élveztem évről évre a következőket. Azért remélem lesz módunk találkozni más alkalomból, mert a személyes kapcsolatot nem pótolja semmi.
Az úton tudtam csipkézni egy kicsit és vasárnap is jól haladtam. Hirtelen sok minta jelent meg lelki szemeim előtt, tehát van mit megvalósítani. Sajnos a fotózással vagyok elmaradva. Az ajándékom, a csipkék és a SilkyWay-nél festett mandalám is megörökítésre várnak.

Tehát mutatok abból, ami van: méééég szatyrokat :D





2012. szeptember 29., szombat

Csak nem akartam elrontani a meglepetést:)

Van kép a teljes ajándékról is:)



2012. szeptember 28., péntek

Jó tudni

Ez még mindig jól megy. Annyira finom és légies. Remélem holnap valaki nagyon fog örülni neki:)



Őszi színekben

Azt hiszem minden kreatívos ismeri azt az érzést, mikor valamit feltétlenül meg kell vennie. A szatyrok bordó alapja ilyen volt nekem:)




2012. szeptember 19., szerda

Szerelem első látásra

Megvette tőlem ezt a szatyrot, de a pénznél sokkal fontosabbat kaptam tőle. Egy igazi, őszinte mosolyt, mikor a dobozban, selyempapírba csomagolt, összegombolt szatyrok közül kiválasztotta elsőre a neki tetszőt, kézbe vette és le sem tette míg beszélgettünk.




2012. szeptember 16., vasárnap

Türkiz


táska

szatyor


2012. szeptember 2., vasárnap

Tudok-e?

Kipróbáltam, tudok-e miniben? Tudok, de nehezen. Viszont nagyon, nagyon tetszik:)


2012. július 31., kedd

Lakásfestés után

Falszínek változtak, bútorok vándoroltak. Kellett valami új:)

A nagyobbiknak szeretettel:


Mikor megláttam a színeket, rögtön rávágtam: - pont ezt kerestem! - jellemző, hogy mindkét anyag rugalmas! - csak, hogy ne legyen olyan egyszerű:)


2012. július 30., hétfő

Ábránd

Nagyon szeretem olvasni Kathy bejegyzéseit, amik a Where I Sew - téma köré íródnak. A mai bejegyzés is egy nagyon tehetséges alkotóhoz visz el, szeretem a színeit, a játékosságot a munkáiban. Mégis az egyik fotója váltotta ki belőlem azt az elképesztő gondolatot, mi volna ha a magyar kézművesek megtöltenék munkáikkal a Hungexpo-n az "A" pavilont? Elképesztő volt a gondolat még saját magam előtt is, de nem bírtam megállni, hogy nektek le ne írjam :) Tényleg, milyen lenne?...



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Blogtalálkozó

Témába vág:)

Régebbi érdekességek.

Blogtali2011